A szatmárnémeti börtön fogvatartottjai közül ketten, Sergiu és Mircea vállalta, hogy szemtől-szembe leüljön a diákokkal és elmesélje élete történetét. Eme döntésüket két dolog vezérelte: egyrészt, hogy saját példájukon keresztül mutassák be és hívják fel a fiatalok figyelmét arra, milyen következményei is lehetnek egy-egy elhibázott, rossz döntésnek, másrészt azt is tudatosítani akarták a kamaszokban, hogy az elítéltek közül nem mindenki olyan velejéig romlott gonosztevő, mint ahogy az általánosítva van. A rendhagyó találkozásra és beszélgetésre a börtön könyvtárában kerül sor, az Élő könyvtár megnevezésű rendezvény keretében.
Segiunak és Mirceanak már csak hat hónapnyi letöltendő büntetésük van hátra, s mindketten fontosnak érezték, hogy elmeséljék történetüket, a rossz útra térés lépéseit és a börtönben töltött mindennapokat – tanulságként, hogy mások ne kerüljenek hasonló helyzetbe.
Sergiu fitneszedző volt s a könnyű pénzszerzés lehetősége bírta rá arra, hogy törtvénysértést kövessen el: valakik megkérték, hogy készítsen hamis útlevelet s ugyanezen „kliensei” köpték be a rendőrségen. Az okmányhamisításért járó büntetés mellé hozzáadódott az ittas állapotban elkövetett közúti baleset okozása miatti ítélet, így 3 évet kellett a börtön rácsai mögött letöltenie. „A börtönélet nem egészen olyan, mint ahogy a televízióban, a filmekben látjátok, de nem is könnyű. Szigorú, zárt világ ez. Reggel fél nyolckor van az őrváltás, ami azt jelenti, hogy ilyenkor leellenőriznek minden cellát és minden fogvatartottat. Bejönnek, megnéznek, megkérdezik: minden rendben, van-e valami gond, leellenőrzik a rácsokat, ezt követően 8 órától 12,3o-ig úgynevezett szabad foglalkozásunk van, azzal töltjük el az időnket, amivel akarjuk.” - meséli Sergiu egy átlagos börtönnap forgatókönyvét.
Az ő esete egyébként modellértékű e rácsokkal zárt világban, ugyanis jó munkát kapott, sportfelügyelő s ennek köszönhetően minden munkával töltött hónap 5 nappal rövidíti meg büntetése időtartamát. E mellett elvégzett egy bőrvarró tanfolyamot is a börtönben, szabadulását követően pedig feleségével együtt Nagy-Britanniába szeretne menni és munkát találni, ott élő húga segítségével.
Mircea története is hasonló cellatársáéhoz. „Három év két hónap letöltendő börtönbüntetésre ítéltek csalásért. S most, hogy itt ültök és beszélgetünk, megláthatjátok a börtönvilág valóságát és a valóságos elítélteket is. Sem Sergiu, sem én, sem a többiek nem vagyunk a társadalom páriái, kirekesztettjei - vagy legalábbis azt szeretnénk hinni. Mikor szabadulunk, kilépünk a börtönből ugyanolyan emberek leszünk, mint bárki más, aki az utcán megy. „ - mondja. Ők okirat-hamisításért ítélték el, gépkocsik törzskönyveit hamisította meg, s mielőtt lebukott volna, lopott gépkocsikkal is kereskedett. „Végzettségemet tekintve történelemtanár vagyok, elvégeztem a szakmai gyakorlatot, letettem az államvizsgát, de mivel a tanügyben a fizetések akkor még nagyon alacsonyak voltak, úgy döntöttem, zálogházban fogok dolgozni. A zálogoskodástól a lopott kocsikkal való kereskedelemig csak egy lépés volt, de rengeteg pénzt hozott a konyhára. Most rátok nézve, azon gondolkodom: érdekes lett volna tanítani, a történelem eseményeiről beszélni nektek, tanárotokként – és nem bűnözővé válásomat elmesélni.”
Mircea jelenleg a börtönkönyvtár könyvtárosa- jó magaviseletű tisztaság és rendfelelősként jelentkezhetett ide - , s minden ebben a minőségében ledolgozott hónap 7 nappal rövidíti le a börtönbüntetése időtartamát.
