Az egykori városi strand, amelyik a Szamos partján helyezkedett el, a mai fiatalság számára mondhatni teljesen ismeretlen. Ide s tova 20 éve nem működik már az az üdülőhely, amely egykor úgy a szatmáriak, mint a környékbeli turisták számára is vonzó célpont volt.
Az elmúlt két évtized során a régi strand sorsa csakis egyetlen irányba haladt, mégpedig a pusztulás felé.
Egyesek szerint a strand a város tulajdonában van, amit bérbe is adna Beny Țânțașnak, a működő stranddal együtt, de a befektető nem hajlandó aláírni semmilyen szerződést erre a területre vonatkozóan.
Ezelőtt néhány évvel, Dorel Coica volt polgármester azt ígérte, hogy egy tágas parkolót létesít ezen a helyen, amely kiszolgálja majd a jelenleg működő városi strand látogatóit. Ez egy jókora terület lekövezését jelentette volna, de tovább, a terület teljes megtisztítását már nem vállalták el.
A egykori hétvégi házak egytől egyig tönkre mentek, voltak, amelyeket az idő vasfoga tett tönkre, viszont többségüket a hajléktalanok rongálták meg és tették használhatatlanná. Előbb a masszívabb házakat foglalták el, majd az éhség és a nyomor arra késztette őket, hogy téglánként hordják szét az épületeket, a bennük lévő vasat pedig szintén pénzzé tegyék.
Mára a kíváncsi tekintetektől csak a fák és bokrok védik meg ezt a területet, amit minden tekintetben a saját lakónegyedükké alakítottak a város lecsúszott sorban élő hajléktalanjai.
A régi tulajdonosok közül csak kevesen vannak, akiknek sikerült megtartaniuk még valamennyit egykori területeik közül, azt is nagy erőfeszítések árán, hiszen a „jó szomszédoktól” elég nehéz biztonságban tudni javaikat. Egy óvatlan pillanat és máris valaminek nyoma vész.
